Kirándulás (Bled, Mixnitz)

Nem kevés út állt előttünk mikor szombat reggel megcsördült az órám. Öröm volt ilyen korán kelni, főleg mivel az olimpiai megnyitó és a meleg miatt, amúgy is későn tudtam elaludni. Mind1, megérte.

Első megálló Bled. Mindenki ismeri, hegyek, tav, sziget, templom, vár. A képeken is lélegzetelállítóan hat, de még élőben. Nem véletlenül volt itt Titonak is villája. Ráadásul már ott levett a lábamról, mikor láttam, hogy minden emberek futnak, bringáznak, kajakoznak, úsznak. Egy kis séta után, mi is belevetettük magunkat a tóba és beúsztunk a szigetre. Véletlenül volt nálam szemüveg. (: Hihetetlenül tiszta, szemetelés amúgy sincs, de szerintem 2 méterre simán lelátni, még a strand mellett is, ahol az emberek azért felkavarják az alját. Rengeteg a turista, parkolni nehéz, sokszor csak lépésben lehet haladni kocsival, de mindez nem nagyon zavaró. Egyszerűen jó ott lenni a hegyek árnyékában.

      

Bled szélén a Vintgar szurdok, átal mentünk oda délután. Vízesés, jó kis séta, friss levegő, rengeted turista, hihetetlen, víz formálta képződmények. Neki is álltam gyakorolgatni kicsit a vízesés fotózást!

  

Savica vízesés, az élet forrása… a Bohinj tó mellett van. Itt a legjobban az erdő tetszett. Hatalmas sziklákat mozgatott meg valamikor a jég, és ezek ezrével vannak a bükkösben. Ráadásul ugyanolyan pöttyösek a moháktól mint a fák, félelmetesen jó! A vízesés is szép de láttunk szebbet is. (:

 

A Bohinj tó még nagyobb mint a Bledi, és még nagyobb hegyek veszik körbe. Kb. egy fél óra kocsikázásra van Bledtől (nekem a Bledi tó jobban tetszett).

Aztán este végül visszamentünk Bledbe, ott aludtunk, ami lehetőséget biztosított, hogy reggel körbefussam a tavat. Megtettem, szép volt. Elvittem húgom gépét, szóval inkább lassabban sikerült futni, mint sem keveset fényképezni. Persze negyed 7kor már futottam, mert a program feszített volt.

Első állomás Peričnik vízesés. Ráadásul ez 2 részből áll. Van egy felső része és egy alsó, mind2 iszonyúan jól néz ki. Igazi vadregényes kis rész ez, pedig alig egy talpalatnyi helyen van. Egy nemzeti parkban van, és valószínűleg a park további részei sem lehetnek túl rosszak. Az a baj ezekkel a helyekkel, hogy fényképekkel nem lehet visszaadni azt amit láttunk, igaz így is születtek jó képek.

 

Végül, de nem utolsó sorban, hazafelé Ausztriának jöttünk. Miután másfél napig alig lehetett megmaradni a napon a meleg miatt, amint megérkeztünk a Medveölő szurdokhoz, azonnal ránk sötétedett, pedig csak délután 2 óra volt. Egyedül én indultam fel. Mivel húgomék úgy voltak fél óra múlva úgyis eláll, aztán majd utána indulnak, jobbnak láttam menni. Nem igazán hittem, hogy fél óra alatt eláll. A “bejárati” kb. 3/4 órát kell sétálni, 2szer mentem fel, a szembejövők, mindkét alkalommal megvető pillantásokat vetettek rám, azt gondolva, hogy ez hülye, ettől függetlenül mindenki kedvesen köszönt. Első alkalommal azért néztek rám furán, mert akkor kezdett esni, és mindenki más menekült le a hegyről (még jég is esett). Amire a kezdőpontig felértem, már tiszta víz voltam, és kicsit aggódtam amiatt, hogy a hátamon van a fotóaparát. Aztán összeismerkedtem egy győri párral és a szurdokban felvezető létrák felét együtt tettük meg. Majd tempókülönbségből adódóan elváltak utjaink. Sajnos képeket nem készítettem itt, pedig a szűkös hely ellenére is jó lett volna párat, ha nem lett volna olyan “párás” a levegő.

Lefele pár kecskét is láttam, olyan kőszáli félék lehettek, ráadásul kis gidákkal együtt. Éppen száguldoztam lefelé a hegyen, amikor véletlenül elnézek felfelé, és ott állnak tőlem pár méterre. Nem is nagyon zavartatták magukat. Semmi zajt nem csaptak, ha véletlenül nem szúrom ki őket, tuti elmegyek mellettük.

Aztán séta a tehenek földjén (anyuékat meg is kergették), és tovább le a parkolóig. Az út menti patakok kicsit jobban megduzzadtak, most már fotózni is lehetett.

Ezt követően egy kis kajálás, és séta mindenfelé, mert anyuék egy jó óra késéssel, de nekiindultak a hegynek. Mivel fel és le különböző útvonalak vezetnek, ezért nem találkoztunk, kulcs náluk. Majd amikor már kezdtem unni magam, utánuk indultam, hogy majd szembetalálkozom velük. A kiindulópont eléréséig azonos az út fel és le. Lassan már kezdett volna sötétedni, maga a túra meg 2-3 óra, így akik jöttek szembe, megint csak furán néztek rám. (:

   

A főbb történésekről talán ennyit. Nagyon beleszerettem elsősorban Szlovénia hegyeibe, út közben is hihetetlen volt a látvány. Mindenhol rend és tisztaság, nem csak szemetelés nem volt, de még csak egy kis “gaz” sem nőtt sehol. Minden rendben és kézben van tartva. Az emberek (ez már főleg Ausztria) nagyon barátságosak, köszönnek a hegyen fel-le, ha összekerülnek valakivel. Szóval teljesen pozitív élményekkel és feltöltődve jöttem haza. Jó túra volt, ajánlom mindenkinek. Az biztos, hogy Bledbe vissza fogok még menni, és fogok úszni, bringázni, futni, kajakozni még ott! (:

~ Szerző: szvincze - 2012. július 30..