Alacsony Tátra

Az idei közös családi kiránduláshoz célpontnak az Alacsony Tátrában való túrázást álmodtam meg. Sajnos időhiány miatt a húgomnak kellett megszerveznie. Az információ áramlás azonban nem volt teljesen az igazi, így egy barlang, vár és vízesés nézős autóból ki és be ugrálós kirándulást hozott össze. Még időben mondtam, hogy nem igazán hasonlít az alap elképzeléshez, így a hosszúnapra nézegetett túrákat is.

Szóval szombat reggel korán kelés és indulás, mivel jó 7 és fél órányi autózás volt előttünk. Az első napra sok minden nem is jutott. Bekocsikáztunk az Alacsony Tátra Déményfalvi  (Demänovská dolina – Jasná) völgyébe. Két barlangra volt idő, így megnéztük a Déményfalvi-jégbarlangot (Demänovská ľadová jaskyňa), aminek a nagyrésze nem nagy szám, de az a 10 méter, ami tényleg jeges az igazán érdekes. A másik a Déményfalvi-cseppkőbarlang (Demänovská jaskyňa slobody). Ez igazán szép volt végig, pedig nem igazán vonzanak a barlangok, nem vagyok én törp, hogy a föld alá menjek.

Innen irány le a városba Liptoszentmiklósra  (Liptovský Mikuláš), megkeresni az öreg Mackót, a Kassáról áttelepült szlovák magyar urat, akinél a szálásunkat töltöttük. Érdekes kis panzió volt, 130 éves tarokk kártyák lapjai bekeretezve a falon, mindenhol régi népi tárgyak… nekem tetszett.

Második napba kissé belenyúltam. Tesómnak volt sok túraterve, de egyik sem tűnt az igazinak, így inkább átnéztem a térképet és kitaláltam egy hőn áhított gerinctúrát, az Alacsony Tátra legmagasabb csúcsai közt. Másztam már hegyeket a Magas Tátrában, Erdélyben, Ausztriában, Szlovéniában, így inkább egy fotózgatós gerinctúra volt tervben, mintsem felfele menet. Ezért felvonóval felvitettük magunkat a Chopok melletti csúcsra, és onnan végig a gerincen, elsőnek fel a Chopokra, majd végig a Gyömbér (Dumbier) csúcsáig, majd vissza Chopok, irány a másik irányba a Derese felé. Sajnos oda nem értünk fel mert az utolsó libegőt el kellett érni lefelé.

Szóval 3 különféle felvonóval sikerült feljutni a hegy tetejére. És igaz a nagy felfele való hegymászás elmaradt, így is volt elég szint a túrában, és a köves talaj is nehezített. A libegő mellett rögtön ott van a Chopak csúcsa, ami olyan mintha egy nagyadag követ a hegy tetején összedobáltak volna, hogy felérjen 2000 felé. Éppen ezért különösebben meg sem hatott, sokkal szebb volt a többi csúcs, a gerincvonulat, és a többi hegy vonulatának képei két oldalt.

Többször is úgy éreztem magam, mintha a Gyűrű szövetségének forgatásán lennénk, nagyon hasonlónak találtam a tájat, mint a Móriába vezető utat, csak ez nem volt havas. Még egy nagyobb csapat holló is jött, lehettek vagy 40-n, mondtam is a többieknek, hogy Dúnföldi Crebainok, és hogy bújjunk el, mert Szarumánnak kémkednem, de valamiért nem vették komolyan… ??? Nem is értem. Rengeteg áfonya volt, feketéből még ettem is, meg nyíltak már a tárnicsok, aztán ezen kívül az élővilág nem volt oda fenn valami nagy szám. Még egy sólymot láttam átrepülni, de messze volt, nem tudom mi lehetett.

       

Fotózgatós, pihengetős családi túra lett, eléggé el is húztuk, de nagyon tetszett. Ráadásul Végig ZEMben voltam, nagyon jó érzés volt. Szabadnak éreztem magam és legszívesebben végig kőről, kőre ugráltam volna mint egy zerge.

A Gyömbér, már sokkal barátságosabb csúcs volt, jobban tetszett, és nagyon szép volt a kilátás a Magas Tátra messze sorakozó hegyeire. Rengeteg ember volt fenn a hegyen és készültek is futószalagon a csúcsfotók. Rengeteg legyel és jónéhány magyar is volt. Magyarok állítólag télen sokkal többen vannak, mert itt van Szlovákia legjobb sípályája. Nem véletlenül van rengeteg felvonó, és nem véletlenül fogják a következő téli olimpiának a síszámait itt rendezni.

 

Pont az olimpia miatt, elég nagy építkezés is van. Ennek okán szinte érthetetlen, hogyan kerülnek hatalmas munkagépek fel a meredek hegy tetejére. A legnagyobb közülük egy darus Tátra volt. Meg is jegyeztem, hogy az a “magas Tátra” furán mutat itt az Alacsony Tátrában. (:

Rengeteget lehet fotózni, imádtam az egészet úgy ahogy van. Ide is jó lenne egyszer visszajönni majd. Nézzünk még pár képet ami a Magyarok a világ 2000-esein túra alkalmából készültek:

http://runkeeper.com/user/szvincze/activity/227240101?&tripIdBase36=3rajl1

Túra után még, hogy ne a szálláson kelljen ülni és pihenni, megnéztünk egy vízesést. A Lúčky vízesésben az az érdekes, hogy ez egy falu közepén található. Jó kis városi szökőkút…! (:

Harmadnap sajnos már irány haza. Itt is muszáj volt belenyúlnom a programba, gondoltam megmutatom écsanyáéknak az ősi várost, minden soproni egyetemista Mekkáját, Selmecbányát. Előtte még elmentünk megnézni Sztrecsén várát, ami a Vág folyó mellett egy hatalmas bevehetetlen sziklán magaslik az autóút felé.

Szóval az utazást Selmecbányával zártuk, vagyis nem, mert utána még nem kevés út volt hátra, de az élmények és látnivalók ott befejeződtek. Próbáltam minél több mindent megmutatni, és emellett még egy normális időben haza is indulni. Hát kevés oda egy nap így. A Kálváriát csak messziről láthattuk, és a bányába sem tudtunk lemenni, de végigvettük a szerintem kötelezőket, mint pl. a Leányvár, az Óvár, a Klopacska, az Akadémia, még az abszintos tóhoz is felmentünk, de az most nem is volt olyan abszintos, mint amilyenre emlékeztem. És természetesen ami nem maradhatott el a Matej-ben egy vágott sör az egész családnak. Csak nekem nem, mert valakinek vezetnie is kellett. Örültem, hogy tetszett nekik a város, és kicsit többet megtudtak a mi kis hagyományainkról.

~ Szerző: szvincze - 2013. augusztus 21..