30Y

30 év az ember életében, kb. annyi, mint 30 km gyaloglás, egy tv és monitor előtt elpuhult középkorú embernek. Még nem sok, de azért már nem is kevés. Számomra a 30 év egy útelágazás, egy jelző tábla. Azt jelzi, hogy ha úgy érzem változtatnom kell, még éppen időben vagyok, hogy megtegyem, hogy az lehessek, aki lenni akarok. Még fiatal vagyok, még semmi sem késő. Még nem kell beállni a sorba, benn rekedni a komfortzónában, elhinni kultúranya minden szavát. Még nem késő változtatni, ha úgy látom, változtatnom, vagy változnom kell. Szétnyílik előttem az út és még választhatok merre indulok, még van értelme, még nem túl nagy a kockázat, a felelősség, nincs kötöttség, még időben vagyok. Ha rosszul választanék, még mindig újrakezdhetem, de már van annyi tapasztalatom, hogy jól átgondoltan döntsek. Időben vagyok ahhoz, hogy megfogadjam Gandhi szavait, és megpróbáljak én lenni az a változás, amit a világban látni akarok.

Valljuk be, attól még, hogy betöltjük a 18-at, átlépjük a 30-t, elmúlunk 50 évesek, semmi nem változik meg. Másnap ugyanúgy kelünk fel, nem leszünk sem többek, sem kevesebbek. Ezek csak számoktól, annyi idősek vagyunk, amennyire megdolgozunk érte, a változás pedig csak tőlünk függ.

A napokban egy karikatúrát láttam többször is facebookon. Egy pódiumon álló fickó előtt a zsörtölődő tömeg, mindenki változást akar. Mikor viszont az a kérdés, ki akar változni, elnémul mindenki. Pedig a problémáinkat nem tudjuk megoldani ugyanazzal a gondolkodással, amivel előidéztük őket. Ha változást akarunk, nekünk is változnunk kell, és példát mutatni, és előre menni, és nem feladni. Happy 30! 🙂

~ Szerző: szvincze - 2015. január 21..