Ökörsütés 2012

Péntek délután becsapódás, albérlet elfoglalása és irány Green. Egy nagy adag régi barátság várt ott. Némi iddogálás, nehezen de csak alkoholmentes, helyzetjelentések… majd mikor elérkezettnek látszott az idő, átballagás az ökörsütésre, ami rendhagyó módon GY.I.K-ban volt. Megvoltak az előnyei, hátrányai… ott volt és kész. Még mindig érdemes visszalátogatni, ha az ember öreg cimborákkal szeretne mulatni egyet, tényleg sok ismerős volt ott, de persze voltak akik hiányoztak.

Az estével azért persze csak óvatosan, alkoholizálás sokak megrökönyödésére kizárva, azt mimkor mondom, hogy reggel korán még megyek futni, szal tényleg nem iszom, sokan elkezdték megkérdőjelezni az ép elméjűségem. Hát ez van. Már csak azért is 2 után azért “haza”indultam, és beállítottam az órám 7kori kelésre. Teljesen felesleges volt, mivel 5 óra tájt, betévedt valami mennydörgés az albérletbe, mint aki járó traktorról motorfűrésszel írtja az erdőt, úgy horkolt. Esélytelen volt onnantól aludni. Szerintem ha nem megyek el 7kor futni, már a híradóban lennék, hogy altatás nélkül, konyhakéssel műtöttem orrsövényt.

Elindultam futni, jó kis köd volt, mármint a városban, mert fenn a tv-toronynál már nem, meg is örültem, hogy akkor lefelé már jobb idő lesz, de leérve újra a köd fogadott. Végül 15 km-t futottam, belevéve többek közt a sörgyárat, és a lővér kört is. Egyetemista koromban, mindig lővér kört futottam húszonx perc volt akkoriban és olyan kényelmesen elfáradtam… Most minden “fáraccság” nélkül értem haza.

Zuhi, azt indultam is az egyetemre, Szabeszékkal irány túrázni, kis kitérő a kalandparkban. Igazán kalandos volt, nagyon tetszett, mondhatni végigrohantam rajta, egyedül a 3 – legnehezebb – felnőtt pályán  volt egy rész ami kicsit bennem maradt. Egészen addig a tériszonyom nem zavart. Itt viszont kb. 2 métert kellett ugrani 8-10 méter magasságból. Nem is a távolsággal volt bajom, az szinte lépésből is, de egyszerűen lemerevedtek a lábaim és nem mertem ugrani. Leginkább a karabiner zavart, egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy nem ránt vissza ugráskor, a két palló közt meg nem szívesen lebegtem volna. Ide már csak Pádival ketten mentünk fel. Megmérettettünk és könnyűnek találtattunk, egyszerűen nem tudtam úgy átugrani ahogy akartam, inkább csak egy lépésszerűséggel átlibbentem rajta. Eléggé megfogott, bennem is maradt utána ez. Majd legközelebb.

“Szokásos” ökörsütéses túra, Fáber rét, Szalamandra tó, Hajnal tér, kapros túrós lángos! 🙂 Aztán haza pihi. A délutánt nem egészen így terveztem, de az ember tervez, a körülmények meg jól elba**ák. Ez van, pihi után összetalálkoztam CsákiPetiékkel, első vacsora náluk. Előtte botankertben jártak és az ottani mocsárszimulátorban fészkelő tőkésréce fészkét rabolták ki… xD Ami az albisban megrántottásodott. Szerencsére a vacsi nem ez volt. Újra Green, valete menetből egy kicsi, majd Kishordó, kisbab második vacsi. (Lassan 3. vacsit is be kell iktatnom, mert még mindig csak fogyok.) Mindezekután pedig P épülethez helyeztük át Szabítóval az állásainkat kb. hajnali 2ig.

Alvás, reggel kelés, utazás haza. Sohasem jó elbúcsúzni a többiektől, tudván, hogy lehet csak fél-1 év múlva találkozunk újra, de ez van. Viszont legalább a Kecsó zalába jön dolgozni, és az is vmi.

Azt hiszem, legközelebb csak egy év múlva megyek újra Sopronba, a többi jeles alkalmat inkább kihagyom, már nincs értelme…

~ Szerző: szvincze - 2012. május 6..