Péntek 13

A péntek 13 az péntek 13… :S

Donor

Valamikor szeptember végén vagy október elején voltam vért adni. Igen, mostanában rendszeren adok, kb. 3 hónaponként. Nah és akkor találtam egy kis leafletet, amin végülis az őssejt donáció mellett kampányoltak. Olvasgattam, gondolkodtam, és hát miért is ne. Egészségesnek és jó erőben érzem magamat, ki más adjon ha nem az ilyen emberek. Szal gondoltam utána járok, internet stb. El nem tántorított ez sem, de a csontvelőmből nem szívesen adnék senkinek, eléggé írtózom a tűktől is, hát még hogy altassanak is közben meg ki tudja mit csináljanak velem. (: Azt már nem… kulcsszó periférikus vér, az már elviselhetőbbnek tűnik.

Az elhatározás többé kevésbé megvolt, de gondoltam, vmi orvost még kikérdezek róla. Milyen orvos is legyen??? Nah igen, pl. olyan aki a véradóban dolgozik. Épp jöttek nyomdába vért venni, el is beszélgettem a dokival. Komolyan, mint aki még soha nem hallott volna a dolgokról, Kérdésekre nem válaszolt, csak felolvasott vmit, amit épp az előtt elmondtam neki. Amikor tovább kérdezgetem, megsértődött és szinte kidobott… Rendben, nem adjuk fel, véradóba be, érdeklődés… most épp nem jó, nem tud ott sem sokat az aktuális doki, és még nem is adhatok vért, nem telt el elég nap az előző óta. Idővel vissza, főorvosnő épp megy el, mert ugye mindig 4 után megyek be, mert addig dolgozom. 3 próbálkozás, és semmivel sem vagyok közelebb, mint bármikor korábban.

Karácsony előtt hirtelen felindulásból szabadságra megyek. Teljesen véletlen, csütörtök, véradó nap, délelőtt rádöbbenek, és gyorsan be is megyek. Már is sokkal jobban mennek a dolgok, mint bármikor eddig. Főorvosnő is megjelenik, zajlanak az események, olvasgatok, aláírogatok, megcsapolnak. Szomorú. Sajnos egy valami azonnal lejött abból, hogy semmi nem ment azért ekkor sem zökkenőmentesen. Igazából senki nem tudta pontosan mit kell csinálni. Nem, egyáltalán nem az ott dolgozók hibája. Egerszegen egy kb. 60 ezer fős város, és igaz csak 99%-ig vagyok benne biztos, de szerintem én jelentkeztem Egerszegen elsőként őssejt donornak. ):

Közben láttam a fészbúkon is egy posztot, ahol egy srác őssejt donort keres a barátnőjének. Többen is megosztották, ergo még többen látták, ha jól emlékszem én is megosztottam. És úgy tűnik semmi. Szomorú.

Mind1, ma hívtak, be kellett mennem még adni egy kis vért, csak egy ampullával, aztán megint írogattam. Innentől elkezdve ha minden ok, felkerülök egy listára, ha van valami akkor persze mennem kell, akárhova, akárkihez. Remélem tudok majd segíteni valakinek, és azt is, sokan csatlakoznak még a programhoz. Ha valakivel egyezik a HLA szövettípusod és segítened kell neki, akkor valószínűleg Te vagy az utolsó ember aki megteheti, és életet menthetsz… Érdemes elgondolkodni rajta. Infók ITT!

Karácsonyozós

Fát nem szeretek díszíteni…

Karácsonyi mese

Egyszer volt, hol nem volt. Talán karácsonykor történt, talán csak valamikor az ünnepek táján. Mindez egy olyan világban, ahol a karácsonyi ajándékmánia, az emberek elidegenedése és más társadalomra hasonlóan veszélyes problémák már kezdték felvetni a fejüket.

Volt egy fiú, srác vagy férfi, honnan nézzük, kinek mi. Mint derült égből villámcsapás, jó kedve úgy hűlt ki. Összetört, szétesett, csak keringett a világban, mint egy zavart kisgyerek, aki némi reményt keres. De jött egy angyal, üzent neki, igaz keservét nem enyhítheti, de mi bántja beszélje ki.

Elindult, nem tudta miért, de mennie kellett. Erősen vívódott azon énjével, aki egy magányos sötét szobában vészelte volna át a következő napokat. De azt hallotta az angyalokról, érdemes őket meghallgatni. Mikor odaért, még mindig nem tudta mit keres, de érezte megérkezett. Mint ahogy azokat az érzéseket sem lehet szavakkal leírni, amelyek azokban a napokban emésztették, úgy azokat sem, amik ott ébredtek benne. Mint, ahogy egy fagyos, sötét éjszaka után megjelennek a nap első sugarai és felmelegítik a tájat, vagy mint mikor tél után beköszönt a tavasz, úgy érkezett meg valami nyugalommal átitatott reményteli érzés, ami átjárta egész lényét. Azokban a napokban nagyobb ajándékot el sem tudott volna képzelni. Egy apró, igazi csoda. Ráadásul kicsit talán feledtette is a történteket, mégha csak egy rövid időre is.

Nem hitte volna akkor, hogy ez lehetséges. Csak beszélgettek, a történtekről, mert valamit csak az angyaloknak lehet elmondani. Persze nem tartott sokáig, ahogy kilépett az ajtón, szép lassan kezdett visszazuhanni a valóságba, és újra rá ült az a nyomasztó érzés, amit a tél talán még fokozott is. De soha nem felejti el azt az estét, azt amikor megtanult hinni a csodákban és az angyalokban.

Lassan itt a karácsony, kívánok egy apró csodát Mindenkinek!

:S

Hiányzol. 😦

Balekbálos soproni hétvége 2011

Újra soproni túra, mint minden évben legalább kétszer. Már itthon is vagyok. Vegyes, bonyolult érzésekkel, szinte mint mindig. Szívesen visszamennék a múltba, vissza kicsit Sopronba. Valószínűleg leginkább a tavalyi balekhétig.  De időgépem nincs, a vonat meg már megint hazatuszkolt, s vissza út nincsen. 😦

Csütörtökön, még időben érkeztem, így miután balekomnál lepakoltam, volt idő inni, megbeszélni az élet nagy dolgait, majd gyorsan el is felejteni. Naná, hogy Para. Odamentünk, valószínűleg kissé korán mert vagy fél órán át csak a mi társaságunk volt, de a hév már vitt minket. Azt azért csak jött a sokadalom és ismerős arcok közül is egyre többen jelentek meg, a sok idegen mellett, akikkel soha az életben nem jártunk egy időben ugyanarra az egyetemre.

A péntek este nem indult túl könnyen. Szó szerint elég későn és fejfájással. De amint összeszedtem magam és egy kis reggelit, bemászta az egyetemre. Sajnos a program nem teljesen úgy alakult, ahogy szerettem volna, de épp találkoztam a szakdolgozatát leadó Bejczivel, illetve Petivel, akikkel jót kajáltunk, hosszas eszmecsere közben.

Aznapra még egy tali Drága kis lányommal, az Adrival. Gondoltuk, fotózgatunk egyet valamerre. Had ne mondjam a legvékonyabb pulcsim, és átmeneti kabátom nem szigetelte eléggé kicsi testem, szal inkább csak sétáltunk egyet aztán siettem haza. Filmmaraton a srácokkal. Alvás.

  

Másnap, nem is volt másnap! (: Mármint, nah…! Szal kelés simán, ebéd Matyiékkal, tali Zsófival… utóbbi elmaradt. ): Később viszont már kiegészülve, a srácokkal forraltborozás Cézárban. Nagyon jó ott a forraltbor!!!

Irány haza, átöltözés. Csinibe Mindenki, pálinkázás Matyiéknál Bejcziéknél. Töltve, tovább bál.

Tánc 1, 2 3 fekete nők, afrika, meg sok ismerős, de már senki az évfolyamból. Oha!

    

Következő két nap leginkább csak városnézés. Csodálkozás a sok sok változáson, hát ez az idő. Megy ám a flancolás, jegyautómata, beszélő buszmegálló, digitális kijelző, amíg a vasúton még mindig csak csettegtetünk. (: Aztán a Deák tér is megromkocsmásodott, habár sajna most nem volt alkalom benézni, talán majd májusban. Per pillanat kevés esélyt látok arra, hogy korábban arra járjak. Továbbá a nem kis múltra visszatekintő, sokáig nem működő Deák étterem is újra megnyílt. Akkora nagyot ettem ott. (: Csülök stanglival, még mindig látom, érzem magam előtt. Most hirtelen nagyon magasra küzdötte magát a kedvenceim listáján.

     

Szal újra itthon. Kavargó gondolatok, pár mondat, kérdő vagy állító. Ez van, holnap elmegyek inkább futni, szippantson vissza egerszeg, ma ez a valóság, a többi valószínűleg csak ábránd.

Fényképezés

Ki gondolta volna, hogy ezt is megemlítem? xD Valamikor az általános iskola után kezdődött az egész. What a pity. Az ált. suliban ugyanis volt fotósszakkör. Nem, nem jártam. ): Modellező szakkörre jártam, mind2-t a technika tanárunk tartotta. Aztán a jött a középsuli, és nem vagyok benne teljesen biztos, de talán akkor történt az egész, amikor Mosonmagyaróváron voltam Kitaibel versenyen. Konkrétan ott láttam a Máté Bence pár “kezdeti” képét, és össze is haverkodtunk a döntőben. A következő évben tartott egy fantasztikus slide show-t. Ez után nem volt kétséges, egyszerre beleszerettem a képek és a fotózás világába.

Nah jó, több képességben is hiányosságaim vannak szerintem, lehet menne a természetfotózás, de amire a Bence, nem hiszem, hogy képes lennék. Ettől függetlenül, a fotózás más ágazataiért teljesen odavagyok. (: Imádom, már úgy megyek az utcán, hogy keresem a témát, nem azt nézem, hogy ki milyen jó csaj, hanem hogy mennyire mutatna jól egy képen… xD Legtöbbször csak azt sajnálom, hogy nem lehet minden pillanatban velem a gépem. ):

Miért szeretem? Ha sikerül egy olyan képet csinálni ami tetszik, akkor egyszerűen beleszeretek. Ez tart 2-3 napig, azt kell csinálnom a következőt, hogy újra beleszeressek egy képbe. Lehet fura, lehet nem, ez ilyen.

Aztán jó látni mások szemét, amikor egy egy képem tetszik nekik, ráadásul ha ez éppen róluk készült, vagy látom, hogy jelent is számukra valamit, érzést kelt, megnevetett vagy elgondolkodtat, még jobb. Tényleg jó érzés, olyankor látom értelmét annak, hogy gombokat nyomkodjak egy apró kis dobozon.

Persze sokat kell még tanulnom és tapasztalnom, de időm az van.

Vízgazda (Országh József)

Tegnap egerszegen tartott Országh József professzor úr egy rendkívül érdekes és tanulságos előadást a Vizgazda fogalmáról, és a vízönellátás gyakorlati megvalósításáról. Szerencsére mindennek a lényege nagyon jól össze van foglalva pár videóban, amik a youtube segítségével rendelkezésünkre is állnak. Ezért csak pár szót mondani mindegyikről, és beszéljenek a videók a lényegről.

Első videó azzal foglalkozik, hogy az általunk használt víznek jelenleg mi lesz a sorsa, és kínál egy alternatív megoldást arra, hogy lehetne mindezt csinálni, hogy a környezetünket kevésbé károsítjuk.

Miután megismerkedtünk többek közt a szürke és fekete víz fogalmával, a következő videón a fekete víz kiváltásának egyik gyakorlati lehetőségét mutatja be az alomszék formájában.

 

Mondhatni remek, most nézzünk hogyan is lehetne a szürkevíztől is megszabadulni. A kegyedi rendszer egy egyedi kialakítású rendszer, persze mindez hálózatban is megoldható lenne, az első videóban említettek szerint.

 

Még egy video maradt, ez illetve az előző sajnos nem lett bemutatva az előadáson, nem maradt rá idő, de önmagukban is sokatmondóak. Ebben a videóban az esővíz hasznosításról kapunk képet. Íme a Teleső rendszer:

Alomszékre visszatérve, Franciaországban, Belgiumban egyre elterjedtem, hazánkban is gyártanak már ilyeneket. A keletkezett komposzt (biotömeg) komposztálható, illetve akár komposztkazán is telepíthető, amely a lezajló biológia oxidáció által termelt hőt használja fel az épület fűtéséhez és akár a melegvíz előállításához is.

Az előadás alatt erősen beindult az fantáziám, és néha már messze jártam, megalkotva a vízönellátó passzív házat gondolataimban. Elég meggyőző és hihető mindaz, amit Országh professzor úr mondott. Nem egyszerű mindent átalakítani, kidolgozni, hogy az ember áttérjen a fent említett megoldásokra. Engem viszont nagyon meggyőzött ez a komplex kigondolás, igaz egyetlen pontjával kissé szkeptikus vagyok. És ez a szürkevíz. Tényleg minden eleme ilyen könnyen ártalmatlanítható ennek a szürkevíznek? Nah ennek még utánanézek, mert nehéz elképzelni, de ha így van, akkor az bizony nagyon jól hangzik.

 

További linkek:

http://www.eautarcie.com/Vizonellato/Bevezeto.htm

http://www.viztisztitok.hu/index.php?menu=110902020

Sopron

Közeledik. Sopron bébi. Nemsokára balekbál (nem selmeci hagyományokon nevelkedetteknek: gólyabál). Persze volt egykoron, amikor elsősorban a balekinákért járt az ember ilyen mulatságokra, de az már rég volt. Mióta egyike azon ritka alkalmaknak, amikor régi kedves barátokat láthat újra az ember, már más a motiváció.

Szal nemsokára bál, élénkedig is bennem a téma. Szóval, hogy mi is Sopron? Olyan mintha az embernek két otthona lenne, főleg most még, mert sok az ismerős és a barát arrafelé, így mindig akad egy üres ágy, ahol szívesen látják a vén Firmát. Mondom üres! Most nehéz mindazt, amit Sopron jelent szavakba önteni, talán lehetetlen is. Ha valaki mégis szeretne erről valamilyen képet szerezni, talán közelebb kerül hozzá, ha visszaolvas pár korábbi bejegyzést a diplomaosztóról, balekbálokról, ökörsütésekről balekhetekről, amiket az elmúlt, már nem az almamáterben eltöltött évek alatt átéltem, leírtam.

Mindez mégis miből áll össze? Kell egy jó adag, jószándékú emberke, kell egy kotyvasztó tégely amiben ezeket összegyűjtjük, hívjuk mondjuk egyetemnek, majd keverjünk hozzá egy 5 évig folyamatosan tartó csapatépítő tréninget, a hozzá illő értékrendszerrel, hogy is nevezhetném ezt? Legyen mondjuk Selmeci hagyományok. Nagyon jó recept. Sajnos a földrajz, mint olyan egy Magyarország méretű, aprónak minősített kis országban is nagy akadályokat tud előbb utóbb gördíteni az ilyen vidám, és összetartó kis közösségek elé is, de többet hozunk magunkkal annál, mintsem ez komoly akadályt jelentsen. Lehet évente csak 1 vagy 2 alkalommal találkozunk, de olyankor a közbülső idő – mint értéktelen intermezzo –, mintha nem is lett volna.

Nemrég találkoztam drága Firmámmal. Igen, az a tipikus évi 1-2 alkalmas, de az a balek-Firma kapcsolat féle. Ha nem tudod mi az, akkor bocs, nem is fogom tudni elmagyarázni. Ha megtapasztaltad tudod, ha nem, nem. A barátnőjével jöttek egerszegre (ságodi, de sajnos évente kb. 1 alkalommal jár errefelé, de olyankor találkozunk mindig), és beültünk teázni egy jót. A leányzó viccesen megkérdezte, hogy miért ezt a férfiembert választottam Firmámnak. Egyszerű volt, azt az értékrendet képviselte amivel tudtam azonosulni, és amire felnézni, bírom én a Bálintot…

Aztán vannak balekok is páran…, sok kis balekosz. Kicsit féltem annak idején, hogy túlvállalom magam, de szerintem kellően jó velük a kapcsolatom… nah persze a földrajz megint, de az már csak ilyen. Nem vagyok én Mikszáth, szal nem szeretnék novellát írni, minden balekról nem írok hasonló sztorikat, belőlük kicsit több van. De persze vannak, és ez a lényeg, újabb színfoltjai soproni örökségemnek.

No és persze ott van a város, illik hozzá az egyetem, öreg is, jó jó, inkább régi, meg azt zöld is. Nem LMP kolóniáról beszélek a Jereván lakótelepen, hanem a város környezetéről, a Soproni hegységről, a Lővérekről, az egyetemi botanikus kertről, a Fertő tóról, a Szalamandra tóról, a Fáber rétről… nem kezdem még jobban részletezni, elég az, hogy lehetne. Egyszerűen gyönyörű, nyáron, ősszel, télen, és ráadásul még tavasszal is, az épített és csak odanőtt környezet is. És mindehhez jönnek az emlékek, melyek oda kötnek és nem engednek.

Persze sok apró dolgot és talán nagyobbat is fel lehetne sorolni, amik lényegesek, és talán színesebbé is tennék ezt a posztot bejegyzést, de ezek ragadták meg a gondolataimat és ezáltal ujjaim begyét, hogy beklimpírozzam (ezt a szót sem írtam még le) őket.

Még talán 2 dolog, a soproni borok és sörök, mindkettőnek nagy rajongója vagyok, de főleg az elsőnek. A második pedig többek közt fantasztikus reklámjairól is méltán híres, amelyek melegséggel töltik el a magyar ember szívét egyik csücskétől a másikig, kicsit hasonlóan, mint az enyémet, mikor Sopronra gondolok.